Amikor nálunk beköszönt a keményebb fagy, és a hőmérő higanyszála eléri a mínusz tíz fokot, már hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy eljött a világvége. Vastag sálakba burkolózunk, és alig várjuk, hogy a fűtött szobába érjünk. Van azonban egy hely Kelet-Szibériában, ahol ez a hőmérséklet még tavaszi enyhülésnek számít. Ojmjakonban a tél nem csupán egy évszak, hanem egy folyamatos küzdelem az elemekkel. Itt az emberi alkalmazkodóképesség olyan szintjeit láthatjuk, amelyeket európai ésszel szinte fel sem foghatunk.
Kihívások a mínusz ötven fokos mindennapokban
A technika ezen a vidéken egészen más szabályok szerint működik, mint amit megszoktunk. A mobiltelefonok akkumulátora percek alatt lemerül, a golyóstollakban megfagy a tinta, a szemüvegek pedig egyszerűen az ember arcához fagyhatnak. Ha valaki nem vigyáz, a bőre pillanatok alatt sérülést szenvedhet a fémtárgyak érintésétől. Ebben a környezetben minden mozdulatot előre meg kell fontolni.
Az autótulajdonosok számára a tél egy véget nem érő logisztikai rémálom. Sokan egész éjszaka járatják a motort, mert félnek, hogy ha egyszer leállítják, reggel már nem tudják újra elindítani. Aki nem fűtött garázsban tartja a kocsiját, az gyakran csak tavasszal látja viszont a járművét használható állapotban. A speciális olajok és adalékanyagok nélkülözhetetlenek a túléléshez. A helyiek szerint a fém is elfárad a tartós hidegben, és rideggé, törékennyé válik. Ezért a közlekedés itt nem csupán kényelmi kérdés, hanem komoly kockázatvállalás is.
A vízellátás is tartogat meglepetéseket, hiszen a föld annyira mélyen át van fagyva, hogy lehetetlen csővezetékeket fektetni bele. A legtöbb házban nincs vezetékes víz, így a lakók jégtömböket vágnak a közeli folyóból. Ezeket a tömböket aztán az udvaron tárolják, és szükség esetén a házban olvasztják fel őket.
Étkezés és túlélés a fagy birodalmában
A mezőgazdaság ebben a régióban gyakorlatilag értelmezhetetlen fogalom, hiszen semmi nem terem meg a fagyos földben. Az étrend alapját így elsősorban a hús és a hal képezi, amit a helyi piacon árulnak. A piaci árusoknak nincs szükségük hűtőládákra, hiszen a szabad levegőn minden kőkeményre fagy. A halakat függőlegesen állítják ki, mint a jégcsapokat, és úgy árulják őket. A vásárlók pedig pontosan tudják, melyik típusú hús adja a legtöbb energiát a hideg elviseléséhez.
Népszerű csemege a nyers, fagyott lóhús vagy a gyalult jégbe fagyott hal, amit vékony szeletekben, sóval és borssal fogyasztanak. Ez a táplálkozási forma rengeteg vitamint és zsírt biztosít a szervezetnek, amire szükség is van a belső hőmérséklet fenntartásához. A zöldségek és gyümölcsök ritka luxuscikknek számítanak, amiket csak drágán, repülővel lehet ideszállítani. Az itt élők szervezete évszázadok alatt alkalmazkodott ehhez a szélsőséges, fehérjegazdag diétához.
Az iskola és a közösségi élet határai
Sokan kérdezik, hogy a gyerekek vajon mikor kapnak tanítási szünetet a rendkívüli időjárás miatt. Ojmjakonban az alsó tagozatosoknak csak akkor nem kell iskolába menniük, ha a hőmérséklet mínusz 52 fok alá süllyed. A nagyobbaknak ennél is többet kell bírniuk, náluk mínusz 55 fok a határ.
Reggelente a sötétben indulnak útnak a diákok, alaposan bebugyolálva, hogy csak a szemük látszódjon ki a sálak mögül. Az iskolabuszok speciális szigeteléssel és dupla üvegezéssel vannak ellátva a biztonság érdekében. Odabent természetesen meleg van, de a szünetekben a folyosókon is érezni a falakból áradó hideget. A gyerekek számára ez a természetes közeg, ők nem ismernek másfajta gyerekkort. A délutáni játékot is gyakran a házon belül kell megoldaniuk, bár a rövidebb kinti tartózkodástól sem ijednek meg. A közösségi élet egyébként pezsgő, az emberek gyakran látogatják egymást, hiszen a társas kapcsolatok segítenek átvészelni a hosszú, sötét teleket. A faluházban tartott rendezvények mindig teltházasak, legyen szó ünnepségről vagy moziról.
A sportolás is különleges élmény lehet ilyen körülmények között. Bár a szabadtéri futás extrém sportnak minősül, a helyiek nem mondanak le a testmozgásról. A jéghoki és a korcsolyázás természetesen népszerű, de csak mértékkel és megfelelő védelemmel szabad űzni őket. A tüdőnek ugyanis megterhelő a jéghideg levegő hirtelen belélegzése nagy intenzitás mellett.
Az internet és a műholdas televízió ma már Ojmjakonba is eljutott, így a lakók nincsenek elvágva a külvilágtól. Ez sokat segít abban, hogy a fiatalok ne érezzék magukat teljesen elszigetelve a modern trendektől. Esténként ugyanúgy görgetik a közösségi médiát, mint bárki más a világon, csak közben hallják a ház falának reccsenését a fagyban. A digitális világ hidat képez a jégbirodalom és a mérsékelt égöv között.
Miért nem költöznek el az emberek a jégvilágból?
Első látásra érthetetlennek tűnhet, miért választja bárki ezt a kietlen vidéket otthonául. Az itt lakók számára azonban ez a föld a hazát, a hagyományokat és a szabadságot jelenti. Sokan a felmenőik iránti tiszteletből maradnak, akik évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtt itt telepedtek le. A táj zord szépsége és a kristálytiszta levegő olyan élményt nyújt, amit sehol máshol nem találnak meg. A közösség ereje és az egymásra utaltság olyan szoros kötelékeket hoz létre, amelyek a nagyvárosokban ismeretlenek. Nem félnek a kihívásoktól, sőt, büszkék arra, hogy képesek dacolni a természet erejével. Az életük lassabb, megfontoltabb és talán őszintébb is, mint a rohanó világunkban.
Amikor beköszönt a rövid, de intenzív nyár, a táj teljesen átalakul, és a hőmérséklet akár a plusz harminc fokot is elérheti. Ilyenkor a lakók élvezik a napsütést és a végtelen nappalokat, miközben már a következő télre készülnek. Ez az örök körforgás adja meg az életük ritmusát, amit semmi pénzért nem cserélnének el.
Bár Ojmjakon világa távolinak és félelmetesnek tűnhet, sokat tanulhatunk az ott élőktől az állhatatosságról és az emberi akaratról. Ők emlékeztetnek minket arra, hogy a kényelem nem minden, és az ember szinte bármilyen körülményekhez képes alkalmazkodni, ha van célja és közössége. A jégvilág lakói nem áldozatok, hanem a természet tisztelettudó szomszédai.
